Történetek, amiket mesélünk
04/10/2020
Empátia és a fogmosás
08/12/2020
Show all

Boldogság vagy kiteljesedés?

Anno a coach képzésem alatt többször hangzott el az a mondat, hogy nem a kliens boldogsága a cél, hanem a kiteljesedése. Ez egy lényeges gondolat  volt akkor a gyakorló coachok számára, hiszen emberi mivoltunkból eredően szeretnénk segíteni annak, aki valamilyen problémával, konfliktussal küzd, szeretnénk, ha jobban lenne, lehetőleg most azonnal. Szeretnénk, ha boldoggá változna, s különösen, ha azt a mi hatásunkra teszi, hát akkor az egónk is szárnyalhat. Ez éppen az egyik különbség egy baráti beszélgetés és egy coaching beszélgetés között: ideális esetben a coach szándéka nem “megjavítani”, “megboldogítani” a klienst, mint ahogyan barátként ösztönösen tesszük.
A coaching tehát nem a boldogság felé vezető útról szól, hanem a kiteljesedésről. 
De mi is a különbség boldogság és kiteljesedés között?
A boldogságot leginkább egy pillanat műveként, legjobb esetben egy időszakként éljük meg. Öröm érzése valami vagy valaki felett, amelyről tudjuk, hogy múlandó, és különös módon sokszor észre sem vesszük a jelenlétét. Gyakori jelenség, hogy már csak utólag fogalmazódik meg egy időszakról, egy kapcsolatról, egy utazásról, hogy milyen boldogok is voltunk akkor.
Ezzel szemben a kiteljesedés mély és kitartó. Függyvénye az önazonosságnak, annak, hogy valóban a saját életünket éljük-e, a saját értékrendünk szerint, vagy éppen mások vágyainak és elvárásainak próbálunk megfelelni. A kiteljesedés érzése függ attól is, hogy megéljük-e az élet értelmét valami módon, van-e olyan cél, tevékenység az életünkben, amely túlmutat önmagunkon. A kiteljesedés független a pillanatnyi érzelmi állapottól, éppen ezért nem binárisan pozitív vagy negatív. Lehetünk kiteljesedettek és közben rettentő szomorúak egy éppen aktuális esemény miatt. A kiteljesedett ember elbírja a pillanat nehézségét, elbírja a kanyarokat, elbírja a csendet. Nem azonnali kielégülést keres, hanem beleengedi magát abba, ami az adott pillanatban ÉLŐ.
A kiteljesedés persze boldogság érzést okoz.
Nem valami tünékeny, elillanó, instant hepineszt, hanem egy állandó, ‘de-jó-hogy-élek’ típusú megelégedettséget. Nemrégiben egy kurzuson hallottam a tai chi gyakkorlásával kapcsolatban azt a csodálatos kifejezést, hogy ok nélküli elégedettség’. Ez maga a kiteljesedés a puszta létezés szeretetében és örömében.
Van-e hierarchia boldogság és kiteljesedés között? Fontosabb-e az egyik a másiknál? 
Ami talán leszűrhető mindebből, hogy a boldogság inkább egy érzés, a kiteljesedés pedig inkább egy állapot. De ezeket a kérdéseket rátok bízom, kívánva, hogy tapasztaljátok meg mindkettőt!

 

Ingrid Balogh
Ingrid Balogh
Balogh Ingrid egy szenvedélyes utazó, félelmeit többnyire legyőző amazon, minden lépésével hitelességét kereső ember. Közgazdász végzettséggel, 14 éves supply chain tapasztalattal és Dél-Kelet Ázsiában töltött évekkel a háta mögött minősített coachként (CPCC, ACC) és vezetőfejlesztő trénerként hatalmas lelkesedéssel és várakozással veti bele magát új életének szépségeibe.
Kapcsolat