Mi az öröm és hogyan találunk rá a világ zajával, unalommal, gondokkal terhelt szürke hétköznapokban?

Erről tartottam workshopot két hete egy remek, aktív és kíváncsi csapatnak, ám több okból kifolyólag kétséges, hogy a résztvevők konkrét örömreceptekkel távoztak. Sőt, mi több, reményeim szerint talán több kérdés volt végül a zsebükben, mint érkezéskor. Ugyanis az öröm megélésének egy olyan aspektusát állt szándékomban közvetve érzékeltetni, amelynek megoldása nem rántható elő a mágikus kalapból.

Mi tehát az öröm?

~ Nevetős, könnyed, lebegő hangulat? Boldogság, bizsergés a szív körül, csupa pozitív érzés és érzet?

~ Avagy egybeolvadás a pillanattal, az univerzummal, a kétségek, szomorúság, méreg megszűnése?

~ Öröm-e a sport közben megélt spontán szabadság, a szerelemben érzett egybeolvadás, egy kisgyerek első lépései, egy munkahelyi siker? Öröm-e ránézni egy gyönyörű virágra, beengedni lelkünkbe egy dalt?

~ Avagy az öröm nem más, mint felelősség, hogy az életem minden pillanatában az én kezemben a gyeplő, és képességem, illetve erőm van eldönteni, éppen melyik szárát húzom meg? Azaz én mondom meg, jobbra vagy balra? Rajtam múlik, hogyan fogadok dolgokat, lefele vagy felfele görbülő szívvel és lélekkel?

Ez mind igaz, és még sok minden más is, hisz annyi minden jelenthet neked, nekem örömet e csodás, végtelen lehetőségekkel felszerelt világban. Itt és most a felelősség aspektusáról szólok. Arról a talán elhanyagolt, sokak által meg nem élt örömérzésről, hogy felelős, életerős, belső erőforrásaim birtokában és tudatában minden percben döntéseket hozni tudó ember vagyok. Arról a nyakszirtet bizsergető, minden porcikát elöntő érzésről, hogy nekem hatalmam van a saját életem felett, és a döntéseim, lehetőségeim nem mindig a mindent elsöprő boldogság felé mutatnak, de mindig az élet felé mutatnak! Mert hatalmam van eldönteni, miként fogadok egy helyzetet, körülményt, történést.

Hatalmam van afölött, hogy mindennapi döntéseimben valóban az áramlást választom, vagy az ellenállást. Az alkotást vagy a rombolást. Az elfogadást vagy a dühöt. A közösséget vagy az elszigetelődést. A következő előremutató lépést vagy a régi megunt lemezt. A felelősséget vagy az áldozat jól beolajozott szerepét. A bátorságot vagy a meghátrálást. A saját utamat vagy a félelmeim által behatárolt ösvényt.

Te kinek az útját járod? És hogyan mondasz IGEN-t az életre minden pillanatban?

Kattints ide és tudj meg többet arról, miként teheted örömtelivé életedet!